Hát... ez vagyok én :)

Ez a blog az enyém, így rólam szól. :D De ide fogom írni a verseimet és a kis történeteimet is, meg felrakom a rajzaimat :) Dícsérd meeeg! :P (lécci)

Friss topikok

  • Pán Péter: Ohh milyen káoszt csináltam ide:D.Amugy igen szeretek irni szeretnék irásal foglalkozni,de ha bele... (2009.11.26. 02:52) Emlék a jövőből...
  • andrys: hát ez igen aszitem, hogy nem olvasom el egyszere az egészet de egyszerűen nem birtam abahagyni. E... (2009.04.30. 21:18) Claire III.
  • Zsandi: ehh... :) köszi szépen! :D:D legalább a statisztika jobb lett :P:D (2008.10.26. 15:06) Claire II.
  • Edgar: Hát már mondtam, de leírom ide is: FOLYTASD!!!! tényleg jó tetszik a stílus ahogyan írsz, érdemes ... (2008.09.27. 22:57) Claire
  • Los Renáta: Gratulálok!!! Nem csalódtam kedves barátnőm! Te vagy a legjobb!!További jó írói sikereket kívánok!... (2008.01.19. 23:59) Valósnak tűnő rémálmok és rémesnek tűnő valóság

Linkblog

Claire

2008.06.25. 15:23 :: Zsandi

   Claire két hatalmas utazótáskával és egy degeszre tömött hátizsákkal cihelődött le a buszról. A szakadó eső hűen tükrözte hangulatát. Lassan vánszorgott leendő lakása felé az elmaszatolódott tintájú, tenyérnyi, útmutatásul szolgáló papírlap alapján. Hosszú ballonkabátjának alja, melytől még a  buszon érzékeny búcsút vett egy gomb, lábszárát verdeste, s cipőjének orrán be, sarkán kifelé áramlott a latyak már az első néhány lépés megtétele után.

   Nagyon várta már ezt a napot, új életének első napját. Most mégsem volt izgatott, inkább megkönnyebbült, s szabadnak érezte magát ebben a többszáz kilométeres távolságban az otthonának nevezett városkától.

   Amikor felszállt a vonatra, szülei szomorúan, elesetten álltak a peronon. "Meglátogatlak titeket" - suttogta maga elé meredve, majd kinézett a maszatos ablakon, s látta, amint édesanyja, mosolyt erőltetve arcára, félénken integet. E látványra elnehezedett a szíve, és a karja is mintha ólomból lett volna, nem bírta felemelni, nem bírt visszaintegetni szüleinek.  Még a pislogás is nehezére esett, s agyára zsibbasztó köd szállt. Ebből a kábulatból a vonat döccenése rázta fel. Elindult új élete felé. Amikor ezt felfogta, megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle.

   Óráknak tűnő percek múltán végre odaért egy nyomasztóan szürke háztömb elé. Felnézett a negyedik emeleti függönytelen ablakra. "Itt vagyok" - sóhajtotta, majd erőt véve magán megemelte a dögnehéz táskákat, s  megindult. A lift természetesen nem működött, így hát fokról fokra küzdötte magát egyre feljebb a lépcsőn, egészen a negyedik emeletig, s ott a lakásáig. Előbányászta kabátzsebének szakadásából a kulcsot, elfordította a zárban, s belépett a panaszosan megnyikorduló ajtón.

   Miután a földre ejtette táskáit, s a minden gondját okozó kabátot, szétnézett odabent. A lakás nem volt egy luxuslakosztály, de a célnak megfelelt, s az eddigi viszonyokhoz képest felülmúlta Claire várakozásait.  Csak egészen csekély mennyiségű penész világított az egyik sarkban, s az áporodott szag is elviselhetővé vált pár perc múltán.

   Vizes ruhájában didergett, s hosszú haja is tökéletesen elázott, így ledobta gönceit, beült a fürdőkádba és kinyitotta a melegvizes csapot, melyből meglepő módon egészen langyos víz csordogált.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zsandiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr87538943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edgar 2008.09.27. 22:57:37

Hát már mondtam, de leírom ide is:
FOLYTASD!!!! tényleg jó tetszik a stílus ahogyan írsz, érdemes lenne szerintem folytatni akár itt, vagy talán egy nagyobb fába vágni a fejszét...:)
süti beállítások módosítása